Az ember és a méhek

Egy varázslatos történet

A méhkaptárak kincseinek története jóval az ember megjelenése előtt kezdődött. A mézelő méhek több tízmillió évvel ezelőtt jelentek meg. A mézkalauz madarak hasznos tulajdonságait nem csak az ember ismerte fel, hanem a méhészborz, vagy a medve is e fajt követve találja meg a vadméhek odúját és jut hozzá az édes táplálékukhoz.

A Cro-magnoni ősember a Spanyolországban található Arana barlangban fennmaradt sziklarajz tanúsága szerint már ismerte a méhkasok kifosztásával megszerezhető lépes mézet.

Az ókori Egyiptomból fennmaradt leletek azt igazolják, hogy a fáraók népének körében már népszerű volt a méhészkedés. Nem csak templomok, sírok vésetei ismertek, hanem a piramisokban méz-, és mézes sütemény maradványokat is találtak a régészek.

A honfoglaló magyarok valószínűleg más Kárpát-medencei népektől tanulták a méhészet mesterségét. A középkorban az értékes méz és a méhviasz adóköteles volt, erről Árpád-házi
királyaink korának több fennmaradt rendelete is szól.